E sorok írásakor már jócskán benne vagyunk az adventi időszakban, mindössze jó két hét választ el bennünket Karácsonytól. Ilyenkor már egyre többet gondolunk az ünnepekre, a szentesti családi együttlétre, az ehhez kapcsolódó ajándékok kiválasztására, megvásárlására. Ugyanakkor hetek óta mást sem hallani, látni az információs csatornákon, mint a karácsonyi vásárlásra történő ösztönzést, mintha másról sem szólna ez az ünnep, csak az egyre kevesebbet érő pénzünk elköltéséről.

Pedig az a nap, amelyikről a karácsony szól, egészen más volt. Nem volt sem csillogás, sem ragyogás, sem roskadásig megterített asztal, de volt egy szerény istálló, benne a jászolbölcsőbe fektetett újszülöttel, mellette a hosszú utazástól majd a szüléstől megfáradt édesanyával és az aggódó édesapával. Ebbe a helyzetbe érkeztek meg a pásztorok, akik a betlehemi éjszakában tanúi voltak az égi csodának, az angyali jelenésnek és híradásnak, aminek tartalmát el is mondják Józsefnek és Máriának. Szavaik nyomán reménysugár ragyogta be a szent család életét, ami új értelmet és célt adott az életüknek.

Karácsony lényegét sokféleképpen megfogalmazhatjuk. Itt és most a fenti gondolatsor alapján hadd tegyem a hangsúlyt arra, hogy a karácsonykor testté lett Ige, Jézus Krisztus megszületése által Isten a mindenkori ember életének új célt és új értelmet akar adni. Az új cél: megtalálni az utat Istenhez, a reményt vesztett állapotból a reményteljes életbe, a sötétségből a világosságba, a halálból az életbe. Az új értelme pedig ennek az életnek az, hogy nem vagyok egyedül, még akkor sem, ha körülöttem minden veszni látszik, mert Valaki számára olyan fontos vagyok, hogy a vérével fizetett értem.

Legyen hát igazi karácsonyunk, amiből ne hiányozzon a csendes éj dallama, a szerető szívek egymásnak készített ajándékai, az ünnepi terített asztal, ám mindenképpen legyen ott valóságosan is az, Akiről szól maga a Karácsony, s Akiről nekünk és hozzánk is szól a betlehemi éjszakában felhangzott angyali híradás: „Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában!”

Katona Gyula lelkipásztor